2015. december 28., hétfő

Könyves előretekintő - 2016

Nem zárhattak rossz évet a zsánerrasszista science fiction rajongók, még ha sok cím át is csúszott 2016-ra, vagy egyszerűen csak a megjelenésük a mítoszok földjére került. És bár a kiadók szokatlanul (?) csendesek jövő évi terveiket tekintve, azért már most akad szép számmal, amire a keményvonalas sci-fi fanatikusok fenhetik a fogukat.

Az alábbi lista nagyon szubjektív, elsősorban az engem érdeklő könyvekről szól részletesebben.

Emily St. John Mandel: Tizenegyes Állomás (Station Eleven)
Ezt elvileg 2015-re ígérték, de a kiadók ördöge másként döntött. Kicsit bölcsészesnek tűnő posztapokaliptikus könyv, ahol vándorszínészek a főszereplők. Végül is, ha vége a világnak, ez nem egy feltétlenül elítélendő foglalkozás. Várjuk, hiszen nagy esély van rá, hogy egy újabb remek irodalmi SF-fel gazdagodik a könyvespolcunk. Shakespeare, pusztulás felé haladó világ, karakterdráma és szép mondatok.

Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei (Emissaries from the Dead)
Szintén 2015-ből hozott anyag. Aszongya: az egész egy idegen civilizáció által létrehozott mesterséges bioszférában játszódik (fejjel lefelé!), amit egy szintén mesterségesen kreált intelligens faj ural, amit az MI-k és az emberek tanulmányoznak. Aztán persze emberek halnak meg, ekkor érkezik ide a mizantróp, munkamániás nyomozónő főhősünk. Igazán szívderítően hangzik, nem?

Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul (Judas Unchained)
Ahhoz képest, hogy 2015 nyarára ígérték, örülhetünk, ha tavaszra megkapjuk – akkor persze egy hónapig olvashatjuk, különösen, ha már elfelejtettük, mi történt az előzményben, mert akkor azt az 1200 oldalt is újraolvashatjuk. De csak hogy felfrissítsük az emberek emlékezetét: vannak ezek a térkapuk, meg az erre épülő több tucat világ, kvázi örökéletű emberek, ja és fura idegenek (például a szilfenek a hülye ösvényeikkel). Ja és két beburkolt csillag. A többi már spoiler, de ugye mindenkinek megvan az utolsó mondatok döbbenete, avagy amikor Pratchett elvállalt egy cameót ebben az SF univerzumban is.

Neal Stephenson: Seveneves
Ahogy előre látható volt, ennél sem sikerült tartani az ütemtervet, de nem baj, így legalább elmondhatjuk, hogy minden évre jut egy grandiózus, a történetet mint olyat csak hátráltató tényezőnek tekintő magnum opus a hazai sci-fi kiadásban. Szóval, a Hold minden előzetes jel nélkül felrobban, ezzel pedig arra készteti az embereket, hogy záros határidőn belül elhagyják a bolygót. És persze a dolgok nem mennek olyan simán, mint elsőre tűnik (mert különben milyen alibi-történetet mutatna fel az író a kiadójának?)

Al Robertson: Égtörés (Crashing Heaven)
Az első a tényleg 2016-ra tervezett könyvek közül, és nem is akármilyen! Az emberiség túl van egy fellázadt MI kaptártudattal vívott háborún, ami után a Föld lakhatatlanná vált, a népesség pedig egy ütött-kopott, toldozott-foldozott űrállomáson él. Posztcyberpunk thriller, ahol a főhőst leginkább az ösztökéli, hogy rövid időn belül átveszi a teste irányítását az a harci MI, amelyik jelenleg még csak a férfi elméjében várakozik. Igazi komor, mocskos kis SF regénynek tűnik, alig várom!

Iain M. Banks: The Hydrogen Sonata
Sajnos ez az utolsó Kultúra regény, amit Bankstől olvashatunk, így bízzunk benne, hogy nem rossz szájízzel fogjuk letenni – a Közelkép pedig bizakodásra ad okot. Az egész sztori nem sokkal azelőtt veszi kezdetét, hogy egy idegen civilizáció a kollektív Szublimáció útjára lépne – vagyis elhagyva az anyagi létet magasabb síkra lép. De mielőtt ez megtörténne, bizony fel kell fedni néhány titkot, amelyek lehet, hogy gyökeresen változtatják meg a szublimáló faj és más civilizációk sorsát. A kritikák szerint egy érdekes, pörgős regényről van szó, ami azonban kellő alapossággal jár körbe különféle kérdéseket. Majd meglátjuk!

Cixin Liu: The Three-Body Problem
Az Hugo-díj idén a Sad Puppies botrányról szólt, de ennél talán fontosabb, hogy először nyert kínai regény díjat. Cixin Liu, hazájában bestsellernek számító trilógiájának első részében a kínai kulturális forradalom története keveredik a hard sci-fivel, és… de ez már lehet, hogy spoiler, legyen elég annyi, hogy grandiózus, az egész emberiség sorsát befolyásoló események veszik kezdetüket. Igazi kuriózum ez a könyv, ami jól keveri a kínai kulturális elemeket a modern, nyugati sci-fivel. Mindenképpen 2016 egyik legfontosabb megjelenése.

Paolo Bacigalupi: The Water Knife
Bacigalupi A felhúzhatós lány óta mindent csinált, csak klasszikus értelemben vett sci-fit nem. Most visszatér az ökopunkhoz, ezúttal az amerikai kontinensre, és a cím nem árul zsákbamacskát: itt bizony a víz válik a legfontosabb természeti erőforrássá. De ne egy Mad Max-szerű posztapokaliptikus vízióra gondoljunk, Bacigalupi annál sokkal okosabb író. Mindenképpen olvasandó könyv, kíváncsian várom, tud-e olyan eredeti és élettel teli világot alkotni, mint első regényében.

Ian McDonald: Luna – New Moon
Eljött az ideje, hogy az is McDonaldot olvasson, aki eddig nem akart: a jövő Holdján bizony farkastörvények uralkodnak, már csak azért is, mert az itteni kolóniákat irányító öt család folyamatosan harcol egymás ellen, viszont hamarosan minden felborul, amikor az egyik „Ház” a bukás szélére sodródik. Ha mindig is érdekelt az űrbéli élettereken játszódó sci-fi, ami aprólékosan és végletekig hihetően van megalkotva, akkor valószínű ez a „maffiaregény” a te könyved lesz.

Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Háború (The Long War); A Hosszú Mars (The Long Earth)
A kiadó tervei szerint akár A Hosszú Föld sorozat 2. és 3. része is megjelenhet 2016-ban (ha-ha-ha). De az biztos, hogy folytatódni fog a párhuzamos világokat néhány szem burgonya segítségével meghódító emberiség története, amikor is a világokon keresztül tekergőző civilizációban (civilizációkban?) eszkalálódik a háború. Az első kötet fogadtatását látva szinte biztos, hogy Pratchett és Baxter mindketten írói eszköztáruk legjavát felvonultatják.


Jack Campbell: Fearless
A Rendíthetetlen folytatása ott veszi fel a fonalat, ahol az első kötet abbamaradt – szó szerint, az egész sorozat ugyanis olyan, mintha a tévében, hetente vetített epizódokat néznénk. Black Jack Geary és a megvert szövetségi flotta tovább tör előre, hogy hazatérjen, ebben pedig nem csak a folyamatosan a nyomukban lihegő szindikátusiak akadályozzák meg, de a belső ellentétek, rossz berögzülések és sok, elsőre fel nem tűnő probléma is. Az idei év igazi meglepetése volt ez a military SF sorozat, ha rajtam múlna, minden fél évben jelenne meg egy rész…

Ann Leckie: Ancillary Mercy
Az első résznél megadtam a bizalmat, a második résznél már csalódottan tettem le a könyvet. De még mindig látok esélyt, hogy megtudjuk, mi is lesz a Radch Birodalomban kirobbanó polgárháború vége, hogy alakul a több ezer testben élő uralkodó sorsa, és hogyan végződik Breq, az emberi testbe zárt hajdani csatahajó története. A szálak elvarródnak, a trilógia véget ér, és talán most kapunk is végre valami rendes választ a nagy kérdésekre, nem csak érdekes, de a fő konfliktus szempontjából kevésbé fontos gondolatokat.

Ezeken a könyveken kívül lesznek még újrakiadások (pl. Solaris), novellaválogatás a sci-fi hőskorából (újabb Stanley G. Weinbaum, ezúttal a Delta Visiontől), az Agave sorozatainak folytatása (Gyilkosság világvége előtt második kötete) és egy génmódosított szuperkatona története (Black Man Richard Morgantől), lesz valami idegen bolygón királyos-ármánykodós Orson Scott Card, és a Galaktika is bármikor ledobhat egy-két váratlan bejelentés-bombát, ahogyan több kiadó bejelentéseire is számíthatunk az év elején. Ami biztos, hogy végre megjelenik László Zoltán új könyve – higgyétek el, szeretni fogjátok –, és egyre inkább hajlok rá, hogy az Ad Astártól ne várjam Vernor Vinge űroperáját.

Szóval bevásárlólistát frissít, aktuális könyveket minél előbb elolvas, és felkészül a jövő évi könyvdömpingre!

UPDATE: Aki szemfülesen olvasta az SFmagot, az kiszúrhatott egy elszólást, ami szerint érkezni fog még egy military SF az idén, méghozzá az Agavétól Marko Kloos sorozatának első kötete, a Terms of Enlistment, ami egy igazi, régi vágású üsd-vágd űrháborús sci-fi regény.

2015. december 26., szombat

Év végi filmezéshez

Itt van végre az év végi pihenés, nyakadba szakadt a nagy szabadidő, és nincs kedved ebben az időben az utcákat járni, rokonokat látogatni, vagy egyszerűen egy kis nyugodt filmezésre vágysz? Akkor íme három alkotás, amivel kitöltheted a csöndes estéidet, és nem fogod megbánni egyiket sem:


Igazából Avril, csak ugye magyarra fordítjuk ezt a francia rajzfilmet, amiben minden van, amit egy igazi, családi kikapcsolódásnak tartalmaznia kell: kaland, izgalom, humor, és beszélő macska. Ebben az alternatív XX. században a talpraesett Avril egyszerre menekül a rendőrségtől, akik a Végső Szérumot keresik, amivel szuperkatonákat állíthatnának elő, és egy titokzatos hatalomtól, amelyik a Föld összes tudóság elrabolja, rejtélyes céljai érdekében. Pörgős és vicces kis mese ez, ami magával ragadó látványvilágot alkot meg, közben viszont biztos kézzel vezeti a nézőjét, legyen az kicsi vagy nagy.


Mit ad nekünk Shakespeare ma, 2015-ben? Nos, nem ebből az adaptációból fogjuk feltétlenül megtudni, de azt el kell ismerni, hogy a színészek, a látvány és a zene nagyon profin végzi a dolgát. Lehet-e jobb helyszíne az árulás és őrület eme fél évezredes történetének, mint a ködbe burkolózó hegyek határolta hideg skót táj? Fassbender kegyetlen Macbethként, kisujjból tudja hozni az ilyen figurákat, mellette Marion Cotillard talán kicsit már ripacs is (még ha nagyon is jól illik hozzá a fenti rajzfilm Avrilja, akinek a hangját kölcsönzi). Árulás, vér, kardcsörte, Shakespeare klasszikusok.


Szuggesztív egy film, amire az ember igazából be sem ülne, mert nem tűnik olyan nagyon érdekesnek: FBI ügynöknő küzdelme a drogháborúban. Láttunk már ilyet. Tényleg? Ilyet még biztos nem. Ez a komor és feszült film fél óra után a vászonra szögezi a tekinteted, nem ereszt el egy percig sem, a képedbe tolja a valóságot, hogy bizony ez nem egy hollywoodi blockbuster, ahol mindenre az erő a válasz, és majd mások takarítanak utánad. Nem, itt sötét zenére szállunk le a pokolba, ahol semmi heroikus nincs, ahol ahhoz, hogy győzz, neked is fel kell hagynod a jóval. Emlékezetes film, talán az egyik legjobb idén.

(És persze, hogy én is láttam az új Star Wars filmet, de komolyan, kit érdekel az ezerötszázhuszadik vélemény a témában? Jó, itt azért írtam pár mondatot.)